A Mandiner szemlerovata a nyilvánosságban megjelenő legújabb és legfontosabb véleménycikkekről, publicisztikákról.
Jelenléte betöltötte az egész teret, és megtelének mindnyájan a Magyar Péter iránti hamis szeretettel és reménységgel, holott azt sem tudják vala, kicsoda.
Mielőtt ezt a posztot is propaganda posztnak minősítenéd, szeretném jelezni, elég nagy vagyok már ahhoz, hogy a gondolataimat egyedül meg tudjam fogalmazni.
Amit olvasni lehetett a bírálati folyamatokról olyan, mintha az ember a Pesti Srácok egy gyenge paródiáját olvasná a politikai korrektségbe megőrült Nyugatról.
A relativizmus azt hirdeti, hogy mindenkinek igaza van. Tehát amit Jézus mond, hogy ő az út, az igazság és az élet, azt a relativizmus tagadja.
Mondják, mit tudnak Magyarról? De hát egy új tévéhez nagyobb garanciát adnak a boltban.
Ha egyszer valaki vallásos, kivált, ha katolikus hívő, akkor neki nem elég, hogy jól érzi magát a szentmisén.
Bakács, a bolti szarka visszatért a ringbe.
Ő csak egy újabb, kilóra megvett dollárbaloldali politikus.
Tegnap lezajlott a Partizánon az első EP-listavezetői vita.
A szélsőbaloldal immár egy uniós tagállam miniszterelnökét akarta meggyilkolni.
Most a helyzet teljesen más. A nyugat most tényleg háborúpárti.
Azon moralizáltok, milyen szövegkörnyezetben írunk róla, ahelyett, hogy kigyomlálnátok a saját mocskos kommentszekciótokat!
Radikális fordulatra van szükség, hogy ne legyen háború.
Sajnos nemcsak a fővárosban, de vidéken se múltak el nyomtalanul ezek az „embert próbáló”, „leszakadást hozó”, a „kultúrát megvető” évek...
Mert ha elkezdődik a rendszer lebontása, abban nekünk is részünk van.
A Nyugat most tünteti el az összes valódi rítusát, hogy az ürességgel és az abnormalitással helyettesítse.
Budapest nem akarja gyengíteni az EU-t a kínai-magyar kapcsolatok szorosabbra fűzésével. Épp ellenkezőleg.